Megnéztük az Avatart ma 3D-ben családilag.
Le vagyok nyűgözve.
A sztori persze az igazi tömegfilmeknál Hollywoodban szokásosan könnyed és nem túl mélyre hatoló, de a film vizualitása, ritmusa általában harmóniája, ahhoz képest, hogy az első igazán 3D-re készített nagy kötéségvetésű, igen neves rendezővel készült film, gyakorlatilag hibátlan, pedig úgy mentem, hogy jól lefikázom, biztosan csak a marketing hype miatt beszélnek annyit róla.
De nem.
Ez bizony egy korszak - és műfajteremtő mozi.
Cameron nagyon tudta mit akar, úgy élt a technika adta lehetőségekkel, mintha életében mindig is 3D filmeket csinált volna, az apró részletek kidolgozottsága egészen megdöbbentő, a virtuális terek adta lehetőségeket messze eddigi ismereteimen túl használja ki. Nem hivalkodó benne a 3D, egy-két hatásvadász, a többinél kevésbé funkcionális effekt van talán csak benne. Olyan módon csinálták meg, hogy a tizenévesek is megnézhetik és élvezni is fogják és minden bizonnyal mély benyomást hagy majd bennük. Talán cél is volt egy kicsit a jövő filmnézői és játékvásárlóiként a "beetetésük". Habár azokat a gyerekeket akiknek a PS3 rövidítés mond valamit, nem kell már bevezetni ebbe a világba.
Cameron filmje jó propagandája a 3D filmkészítésnek.
Könnyű a hatását befogadni és nekem a szemüvegesnek sem okozott gondot a 3 órás film fejfájás nélküli végignézése. Színvilága, látványa magával ragadó, minden bizonnyal sokak számára vonzó.
Valahogy mintha jobban lekötné az ember figyelmét, a jelenetei mintha jobban beültetődnének az ember agyába. A jövő agykontroll módszere vagy csak az újdonság varázsa? 
Remélem a következő hasonló élményt valamelyik Asimov írás 3D filmfeldolgozása jelenti majd.
A hang habár alapvetően nem volt rossz és a zene is hallgatható a filmben, mégis valahogy nem képes akkora tereket, monumentalitást megjeleníteni, mint a kép. Ez persze könnyen lehet, hogy a mozihangrendszer hiányossága. Nem volt olyan drámai sem a hanghatás, mint amit a kép talán még jobban elviselt volna. Mindazonáltal rossznak semmiképpen sem mondanám a hangot, éppen csak egy kicsi hiányérzetet hagyott maga után illetve némi dinamika hiányzik a képi hatások döbbenete mellett.
Mivel gyakorlatilag befejeződött az otthoni 3D mozizás szabványosításának és a 3D HD otthoni megjelenítésének a szabványainak a kidolgozása, így lehet, hogy a jövő karácsony nagy slágere már a 3D otthoni mozizás lesz. A kérdés csak az, hogy az otthoni sokkal kisebb térben ugyanúgy érvényesülhet-e a mozi nagy nézőterében átélt 3D hatás, mint azt Cameron révén átélhetjük? Hiába a virtuális 3D vetített kép, azért a környezetet nem lehet teljesen kizárni a befolyásoló tényezők közül. Mivel elkeverték (?) a foglalásunkat, így a harmadik sor közepe felé kaptunk jegyet. Ez nem volt olyan rossz, mint ahogy ezt elsőre feltételeztem. Kb a 4, 6 sorok között fogja a vetített képe teljesen kitölteni a látómezőnket (legalábbis az Aréna 14-es termének a nézőterén), így lehet, hogy érdemesebb a szokásosnál előrébb ülni. Ilyenkor mintha részesei lennénk a történésnek, a környezet gyakorlatilag kikapcsolódik.
Mindenkinek ajánlom, hogy nézze meg a filmet, még akkor is, ha úgy gondolja, hogy rá ezek a hatások nem lesznek befolyással. Hátha mégis 
Számomra a film, tévé és házi szórakoztatás világában a 2009 év két dologról szólt:
- az Avatarról, mint műfajt teremtő moziról és a
- Canon Eos 5D Mk II fényképezőgépről, aminek a hatása hasonló a videózás világában. Ami a képfeldolgozás minőségével szintén a a vizualitás új lehetőségeit adja a bármilyen célra mozgóképekkel dolgozó alkotóknak.
